2009. december 30., szerda

Kenyérsütés és babaház

Olvasgattam, nézelődtem és kedvet kaptam.
Az újévi játék ürügyén keveredtem Hopuka oldalára, és ott találtam EZT a remek receptet is.
"75 dkg liszt, 1 evk/cs szár. élesztő, 2,5 tk só, 500 ml meleg víz, 100 ml tej, 1 ek méz.

Szárazakat, majd folyékonyakat összedolgozzuk, 1,5 óra pihi.
Tésztát áthajtogatni, fél óra pihi megint. 250 fokon lábast melegíteni. Majd hajtással lefele zutty a lábasba, és 20 perc fedővel, 25 perc fedő nélküli sütés."

De bevallom, képtelen vagyok recept szerint sütni. Ezért az utolsó pillanatban belezuttyantottam egy konzervparadicsomot, valamint némi fokhagyma granulátumot és bazsalikomot.
Nem mondom, hogy a legszebb... de ugye nem nézni akartuk.
És hát ízre meg kifejezetten finom lett. És megsülve már nem is csúnya! Sőt, kifejezetten pofás.

Ééééééééés!!!!! Megérkezett a babaház, amit a Gyerekszoba által hirdetett játékon nyertünk:
Véletlenül pont bele illő bútorunk is akadt :) Hurrá!

2009. december 23., szerda

Papír párok

Ezeket a párosokat az iskolában csináltuk, kb 80 példány készült belőlük. Eredeti terv szerint a téli faliújságunkat szerettem volna ezekkel díszíteni. Kalapból és nyakkendőből volt egy csomó féle szín, kedvükre válogathattak. Aztán elkezdtek alkudozni, egyet hagy vigyenek belőle haza. Jó, persze, ha ennyire tetszik... de aztán valahogy úgy alakult, hogy ebből a temérdeksok pingvinből és hóemberből nekem csak 9 darab maradt. Hogy hova lett a többi? Valószínűleg megkedvelte őket a készítőjük, és nem tudtak elválni egymástól. Legyenek boldogok egymással :)
Ez pedig a kedvenc receptem. Így kezdődik: - Végy egy doboz raffaellót, és edd meg az összeset. Ha tovább nem is jutunk, már akkor is jól járunk. De ha a doboz tetejébe ragasztunk valamilyen karton figurát, aztán a harangba szórunk néhány maréknyi kristálycukrot és összeragasztjuk, akkor még alibink is van!!! Éééén, mohó?? Dehát csak szükségem volt a dobozra...
Ez a házikó egy kicsit csálé, és a tetejéból lógó holdacska is leesett a ház mögé... de a gyerekek így is imádják :)

Angyalok - mindenkitől elnézést kérek :D

Készítettem néhány kedves angyalt a gyerekekkel tegnap délután. Nagyon élvezték. Volt mindenféle színű csomagolópapír, abból készült a ruhájuk és a szárnyuk mintája. Aztán itthon még nekiálltam, csinálgattam pár variációt, többek között pauszpapíros áttetszőt, és... egy lázadó angyalt is. Csak megláttam ezt a csomagolópapírt a többi közt, és beindult a fantáziám :D Még fekete glitter glue is volt hozzá.

2009. december 22., kedd

A december illata - képekben

Mézeskalács:

Szegfűszeges narancsfamília:Fahéjas illatú potpouri:

Füstölő és párologtató:Nos, ezek most mind itt vannak előttem. Harapni lehet a karácsonyt a szobában :D Már csak a friss fenyőillat hiányzik!!! De már arra sem kell sokat várni!

2009. december 19., szombat

Képeslapot mindenkinek

Lassan fel kell (már fel kellett volna) adni a karácsonyi lapokat.
Neki is ültünk, és a Kreatív karácsony című könyv alapötlete alapján készítettünk még néhány variánst.

Belül ilyen furák...
Ma még szeretnék csinálni egy angyalkásat, és egy mézeskalács házat.
Aztán megmutatom a mindenféle leporellókat, és a karácsonyfás láncot is!

2009. december 15., kedd

Mindenféle fenyők

Egy csomó mindent csináltunk, csak sosem jutok ide írni.
A gyerekszoba blogon játékot hirdettek, gyerekkel készített dekorációt, ajándékot kellett készíteni, és képekkel illusztrálva elküldeni.
Felteszem ide is, miket csináltunk.

Itt ez a kinyitható tájkép. Az eredeti recept szerint nem pont így kéne kinéznie... az egészet fehér lapra kellett volna készíteni, a pelyheket megrajzolni zsírkrétával, aztán lefesteni kékre. De mi most egyszerűsítettünk. Még azért fel lehetne dobni egy kis ezzel-azzal, de ez most ilyen kis puritán lett, kopasz hóemberrel.

Aztán itt ez a szép színes. Elég egyszerűnek néz ki, de jó macerás a gyerekekkel ráragasztgatni a rengeteg, különböző színű zöld csíkokat. A csíkok felragasztgatása után kell kivágni belőle a formát.


Végül ezek a zseníliatörzsű karácsonyfák. Az elsőt én csináltam, mintának. A második képen az én 5 évesem elképzelése látható a jó karácsonyfáról.
Vettem még zseníliát. Lehet, ma megnézem, mit gondolnak erről a 7 évesek :D

2009. december 8., kedd

Mikulásos hétvége

Kipucoltuk a csizmákat, és kitettük az ablakba.
Azután fölé akasztottuk az útjelzőket, nehogy eltévedjen a Mikulás. (Tejeskartonra ragasztottuk a Mikulást, amit az életkorra való tekintettel nem rajzoltak, hanem én előre nyomtattam nekik, csak a vattát és a formalyukasztóval kivágott margaréta-hópelyheket kellett felragasztaniuk.)
Utána elénekeltük a hívódalt, majd izgatottan ágyba bújtunk.

"Fehér havas utakon lassan lépeget. Megzörgeti ablakom, vajon ki lehet? Mikulás! Mikulás! Jöjj el hozzánk már! Minden kicsi óvodás száját tátva vár!"

És úgy néz ki, jó gyerekek voltak. Hozott a kedves Mikulás Bábszínház jegyeket, gyurmát, és pár falat gumicukrot is. Aztán kiderült, a rokonokhoz is elment, úgyhogy lett egy lavórnyi csokink is.
Nem baj, jó lesz a karácsonyi sütibe :D




2009. december 2., szerda

Könyvjelző

Úgy egy hete, épp nem volt betervezve kézműves foglalkozás, de a gyerekek hajthatatlan vágyat éreztek vágni, ragasztani. Nosza, gyorsan szekrény kipakol, majdcsak kitalálunk valamit.
Végül úgy döntöttünk, könyvjelzőket készítünk. Adott volt mindenféle színű papír, formalyukasztó és egy kis csillámporos ragacs. Azt gondoltam, egy fél órára tán ez is leköti őket.
Igazam lett.
Az elmúlt egy hét a könyvjelzők jegyében telt. Készített már mindenki az összes könyvébe, mikor nem volt több könyv, készítettek az összes rokonuknak is - apának kéket csinálooook, a nővérem kedvenc színes a sárga, neki olyat.
Ezen a képen a fiús szekció remekművei láthatók, szerintem nagyon eredeti mind.
A lányoké persze sokkal színesebb, csillogósabb, díszesebb, de arról valamiért nem készült kép.

Mostmár áttérünk a téli ünnepkörre, és Mikulásokat meg angyalka-leporellókat készítünk... legfeljebb megalkotjuk annak is a könyvjelző változatát!

Adventi naptár

Készítettem egy adventi naptárat.
Adva volt a tasak alakjának ötlete, amit a gyerekszoba blog egyik képéről puskáztam. Adva voltam én, így lettek a csomagok pirosak és virágosak! És adva volt egy három és egy 5 éves, akik miatt nem elérhető magasságba szerettem volna mindezt. Erre legalkalmasabbnak a plafont találtam, esetleg a padlást, de az nem kelt akkora feltűnést, izgalmat, szemcsillogást, 20 fogas vigyort.
Így hát kifeszítettem a két karnis közé néhány kötelet, aztán rátettem a csomagokat, aztán megfeszítettem a kötelet, aztán megint rátettem még több csomagot, aztán szentségeltem, de inkább megfeszítettem még jobban, és most már egész jól áll a helyén.
Háááát, képen nem mutat olyan jól. :( na de sebaj. célközönség azért értékeli!

2009. november 22., vasárnap

Álomtündér és csokismuffin

Szombaton készítettem egy képet a gyerekszoba falára, semmi extra, hobbiboltban kapható egységcsomag, színes kartonpapírból. Igen ám, de sajnos, akárhogy is próbáltam, az egy darab képet csak az egyik ágy fölé tudtam feltenni. Persze, hogy jött az - Anyaaaa, az én ágyam fölött miért niiiincs??? - és jött a meggondolatlan válasz - Majd teszünk oda is, ha szeretnéd. Hát persze, hogy szeretné. De nem ám akármit, álomtündért. Hát anya egész éjjel álomtündért készít. Ruhát díszít arany tollal, fehér papírt színez testszínűre, mert az nincs, szárnyat készít gyűrtpapírból. A keze alatt látható izék az álomport hivatottak megtestesíteni... több-kevesebb sikerrel.
Ilyen lett. De a lényeg, hogy a megrendelő elégedett. Persze az reggel nem érdekli a negyérdeműt, hogy 2-kor fejeztem be.

Aztán vasárnap délután jött a szokásos "Van csokis süti?" kérdés. Hát... nincs. Csináljunk!
Ilyenkor jön jól a 3 perc alatt bekeverhető muffin alaprecept. Utána már csak be kell nézni a konyhaszekrénybe, mi jóval lehet feldobni egy kicsit. Jelen esetben készült egy extra csokis (kakaóporos, csokidarabkás és csokireszelékkel szórt) és egy almás-diós változat. Már meg is ettük. Finom volt!

2009. november 16., hétfő

Toboz bagoly

Az úgy volt, hogy jött a jó idő, és mi sétáltunk az erdőben.
Gyűjtögettünk mindenfélét, egy táskányi gesztenyét, makkot, tobozt, falevelet, kavicsot, csipkebogyót, meg ami még az utunkba akadt.
Aztán itthon kirakosgattuk, a gesztenyéket felfűztük (miután nagy üggyel-bajjal, kifúrtam őket dugóhúzóval - jobb ötlet híján...), tettünk közéjük makkot, a leveleket felragasztottuk papírra, meg átsatíroztuk zsírkrétával, és maradtak a tobozok, jó sok.

Az alapötlet innen származik, kicsit változtattunk rajta, szerintem jók lettek így is.


Sütöttünk gesztenyét is, sajnos nem voltak igazán finomak, de illatosítónak mindenképpen bevált!

2009. november 14., szombat

Építettünk egy várost

Na jó, nem egészen. De készítettünk egyet. Nagyon élveztük mindannyian, és most nagyon jól mutat a falon.
Csomó kinyomtatott képet felragasztottunk egy nagy fehér papírra, egész délutános és estés elfoglaltság volt a teljes családnak :D
Szerintem jó lett, és rajta van minden, ami a gyerekek szerint egy jó városba kell: állatkert, játszótér, kirándulóhely - valamint vulkán, kerti asztal, sátor és kutyaól, ezeket én "kifelejtettem", de mentségemre legyen, első figyelmeztetés után pótoltam!!! :D
Utólag még eszünkbe jutott pár ötlet, úgyhogy az az érzésem, nem ez az volt utolsó városépítésünk!

2009. november 12., csütörtök

Babaház mizéria

Beteg vagyok. Súlyos, gyógyíthatatlan babaház függő. Ráérős időmben babaházakat nézegetek, tervezgetek, készítgetek - azt nem olyan nagy intenzitással, mint az első kettőt - és továbbgondolok. Szerencsésnek érzem magamat, hogy két lányom van, akik támogatnak eme ... hobbiban? Őrületben? Szóval a babaház-mizériámban.

Vannak kedvenceim. Elsőként talán ez a panzió, imádnivaló antik bútorokkal, szobalánnyal, meg világító lámpákkal.
















Itt ez az ódon darab, amiből ugyan nem túl sok látszik, de ennyiből már pont tudom, hogy sikítozni kezdenék, ha egy ilyen kerülne a tulajdonomba, lehet, azután ezzel is aludnék éjszakánként.




















Aztán itt ez a mackóház. Itt aztán minden van. Ruhaszárító, edzőterem, cukortartó a konyhaszekrényen, öntözőkanna, varrógép... de honnan lehet ilyen pici macikat szerezni???
















És végezetül itt ez a kinyitható ajtós szépség, ami nekem azért a kedvencem, mert egészen megvalósíthatónak tűnik házilag. Már úgy értem maga a ház, a keret. Szerintem remekül mutatna a hálószobánk falán.




















Van saját babaház projektem, elég kezdetleges fázisban. Vannak bútorok, de se lefestve, se bavonva se..., se..., egyszóval van még tennivaló azokkal is, de a házat magát még el sem kezdtem. Jó lenne, ha elkészülne karácsonyig, becsomagolhatnám, és odaadnám magamnak :D

2009. november 11., szerda

Csálé lábú liba

Hát, így sikerült.



Készült még hurkapálcikás változat, és piroscsőrű-sárgatollú, és kicsi, és még nagy is, meg rózsaszínmasnis. De csak ezt az egyet kaptam meg, hogy hazahozzam, illusztrációs célokra. Persze igazuk van, én sem adtam volna oda, megdolgoztak érte, az övék, én meg szeretem nézni, ahogy büszkén cipelik haza a kincsüket!

Ma is esik. Dehát mit lehet tenni, elvégre november van, vagy mi. De nézzük a dolog jó oldalát - legalább sokminden mutogatni való mütyürt készíthetünk!

2009. november 10., kedd

Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezni fog!

Viszont aki Márton-napon egész nap csak répát eszik, az ágyba vizelő lesz...




Kicsit utána kellett néznem ennek a Márton-nap dolognak, mert voltak hiányosságaim, de egész jól kikupálódtam.
Szent Mártont püspökké akarták választani, de annyira szerény ember volt, hogy el akart rejtőzni a nagy megtiszteltetés elől, ezért bemászott egy libaólba. Igenám, csakhogy a libákat akkoriban házőrzőként is tartották, mert azonnal jelzik az idegen jelenlétét, így rögvest hatalmas hangzavart csaptak, és szegény Mártonunk lebukott. Gondolom az "együk meg az összes libát, nehogy megint elárulja Mártont" elv alapján kerül minden tisztes, hagyományőrző polgár tányérjára 11. hónap 11. napján 11 óra 11 perckor a ropogós libasült. Ja, és ha be akarjuk tartani az összes részletet, küldjük el a püspökfalatot a püspöknek, innen ered ugyanis a neve.
Ezen kívül tereljük be libáinkat télire, meg a disznókat is, tűzzük a vesszőt az ól tetejére, majd tavasszal ezzel hajtsuk őket vissza a legelőre, folytatván a félszilaj állattartást.

Készíthetünk szebbnél szebb libuskákat libasült helyett, az ügyesebbek (és türelmesebbek, és időben bővelkedőbbek) textilből, én, az iskolában, azt hiszem, inkább maradok a kartonnál!


Van hozzá sablon is, az egészet ezen az oldalon találtam. Jóóóóó, én is látom, hogy ez húsvéti, de majd elnevezzük Mártonnak :)




Majd elmesélem, hogy sikerültek a libuskák! Kellemes esős-ködös novemberi napot mindenkinek.

2009. november 9., hétfő

Üdv :)

Hát, akkor csapjunk a lovak közé :)
Van egynéhány kisgyerek körülöttem, akikkel szívesen kreatívkodom.
Házilag tartunk kettőt, valamint az iskolában is van még úgy 23, ők az elkövetők, vagy lehet, hogy azt is írhatnám, elszenvedők.




Na most csak így hirtelenjében megmutatom Boróka delfinjeit, az óvónéni küldte haza, mert megtetszett neki... nos, nekem is tetszik :) a hűtőszekrényen lakik.