2009. november 22., vasárnap

Álomtündér és csokismuffin

Szombaton készítettem egy képet a gyerekszoba falára, semmi extra, hobbiboltban kapható egységcsomag, színes kartonpapírból. Igen ám, de sajnos, akárhogy is próbáltam, az egy darab képet csak az egyik ágy fölé tudtam feltenni. Persze, hogy jött az - Anyaaaa, az én ágyam fölött miért niiiincs??? - és jött a meggondolatlan válasz - Majd teszünk oda is, ha szeretnéd. Hát persze, hogy szeretné. De nem ám akármit, álomtündért. Hát anya egész éjjel álomtündért készít. Ruhát díszít arany tollal, fehér papírt színez testszínűre, mert az nincs, szárnyat készít gyűrtpapírból. A keze alatt látható izék az álomport hivatottak megtestesíteni... több-kevesebb sikerrel.
Ilyen lett. De a lényeg, hogy a megrendelő elégedett. Persze az reggel nem érdekli a negyérdeműt, hogy 2-kor fejeztem be.

Aztán vasárnap délután jött a szokásos "Van csokis süti?" kérdés. Hát... nincs. Csináljunk!
Ilyenkor jön jól a 3 perc alatt bekeverhető muffin alaprecept. Utána már csak be kell nézni a konyhaszekrénybe, mi jóval lehet feldobni egy kicsit. Jelen esetben készült egy extra csokis (kakaóporos, csokidarabkás és csokireszelékkel szórt) és egy almás-diós változat. Már meg is ettük. Finom volt!

2009. november 16., hétfő

Toboz bagoly

Az úgy volt, hogy jött a jó idő, és mi sétáltunk az erdőben.
Gyűjtögettünk mindenfélét, egy táskányi gesztenyét, makkot, tobozt, falevelet, kavicsot, csipkebogyót, meg ami még az utunkba akadt.
Aztán itthon kirakosgattuk, a gesztenyéket felfűztük (miután nagy üggyel-bajjal, kifúrtam őket dugóhúzóval - jobb ötlet híján...), tettünk közéjük makkot, a leveleket felragasztottuk papírra, meg átsatíroztuk zsírkrétával, és maradtak a tobozok, jó sok.

Az alapötlet innen származik, kicsit változtattunk rajta, szerintem jók lettek így is.


Sütöttünk gesztenyét is, sajnos nem voltak igazán finomak, de illatosítónak mindenképpen bevált!

2009. november 14., szombat

Építettünk egy várost

Na jó, nem egészen. De készítettünk egyet. Nagyon élveztük mindannyian, és most nagyon jól mutat a falon.
Csomó kinyomtatott képet felragasztottunk egy nagy fehér papírra, egész délutános és estés elfoglaltság volt a teljes családnak :D
Szerintem jó lett, és rajta van minden, ami a gyerekek szerint egy jó városba kell: állatkert, játszótér, kirándulóhely - valamint vulkán, kerti asztal, sátor és kutyaól, ezeket én "kifelejtettem", de mentségemre legyen, első figyelmeztetés után pótoltam!!! :D
Utólag még eszünkbe jutott pár ötlet, úgyhogy az az érzésem, nem ez az volt utolsó városépítésünk!

2009. november 12., csütörtök

Babaház mizéria

Beteg vagyok. Súlyos, gyógyíthatatlan babaház függő. Ráérős időmben babaházakat nézegetek, tervezgetek, készítgetek - azt nem olyan nagy intenzitással, mint az első kettőt - és továbbgondolok. Szerencsésnek érzem magamat, hogy két lányom van, akik támogatnak eme ... hobbiban? Őrületben? Szóval a babaház-mizériámban.

Vannak kedvenceim. Elsőként talán ez a panzió, imádnivaló antik bútorokkal, szobalánnyal, meg világító lámpákkal.
















Itt ez az ódon darab, amiből ugyan nem túl sok látszik, de ennyiből már pont tudom, hogy sikítozni kezdenék, ha egy ilyen kerülne a tulajdonomba, lehet, azután ezzel is aludnék éjszakánként.




















Aztán itt ez a mackóház. Itt aztán minden van. Ruhaszárító, edzőterem, cukortartó a konyhaszekrényen, öntözőkanna, varrógép... de honnan lehet ilyen pici macikat szerezni???
















És végezetül itt ez a kinyitható ajtós szépség, ami nekem azért a kedvencem, mert egészen megvalósíthatónak tűnik házilag. Már úgy értem maga a ház, a keret. Szerintem remekül mutatna a hálószobánk falán.




















Van saját babaház projektem, elég kezdetleges fázisban. Vannak bútorok, de se lefestve, se bavonva se..., se..., egyszóval van még tennivaló azokkal is, de a házat magát még el sem kezdtem. Jó lenne, ha elkészülne karácsonyig, becsomagolhatnám, és odaadnám magamnak :D

2009. november 11., szerda

Csálé lábú liba

Hát, így sikerült.



Készült még hurkapálcikás változat, és piroscsőrű-sárgatollú, és kicsi, és még nagy is, meg rózsaszínmasnis. De csak ezt az egyet kaptam meg, hogy hazahozzam, illusztrációs célokra. Persze igazuk van, én sem adtam volna oda, megdolgoztak érte, az övék, én meg szeretem nézni, ahogy büszkén cipelik haza a kincsüket!

Ma is esik. Dehát mit lehet tenni, elvégre november van, vagy mi. De nézzük a dolog jó oldalát - legalább sokminden mutogatni való mütyürt készíthetünk!

2009. november 10., kedd

Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezni fog!

Viszont aki Márton-napon egész nap csak répát eszik, az ágyba vizelő lesz...




Kicsit utána kellett néznem ennek a Márton-nap dolognak, mert voltak hiányosságaim, de egész jól kikupálódtam.
Szent Mártont püspökké akarták választani, de annyira szerény ember volt, hogy el akart rejtőzni a nagy megtiszteltetés elől, ezért bemászott egy libaólba. Igenám, csakhogy a libákat akkoriban házőrzőként is tartották, mert azonnal jelzik az idegen jelenlétét, így rögvest hatalmas hangzavart csaptak, és szegény Mártonunk lebukott. Gondolom az "együk meg az összes libát, nehogy megint elárulja Mártont" elv alapján kerül minden tisztes, hagyományőrző polgár tányérjára 11. hónap 11. napján 11 óra 11 perckor a ropogós libasült. Ja, és ha be akarjuk tartani az összes részletet, küldjük el a püspökfalatot a püspöknek, innen ered ugyanis a neve.
Ezen kívül tereljük be libáinkat télire, meg a disznókat is, tűzzük a vesszőt az ól tetejére, majd tavasszal ezzel hajtsuk őket vissza a legelőre, folytatván a félszilaj állattartást.

Készíthetünk szebbnél szebb libuskákat libasült helyett, az ügyesebbek (és türelmesebbek, és időben bővelkedőbbek) textilből, én, az iskolában, azt hiszem, inkább maradok a kartonnál!


Van hozzá sablon is, az egészet ezen az oldalon találtam. Jóóóóó, én is látom, hogy ez húsvéti, de majd elnevezzük Mártonnak :)




Majd elmesélem, hogy sikerültek a libuskák! Kellemes esős-ködös novemberi napot mindenkinek.

2009. november 9., hétfő

Üdv :)

Hát, akkor csapjunk a lovak közé :)
Van egynéhány kisgyerek körülöttem, akikkel szívesen kreatívkodom.
Házilag tartunk kettőt, valamint az iskolában is van még úgy 23, ők az elkövetők, vagy lehet, hogy azt is írhatnám, elszenvedők.




Na most csak így hirtelenjében megmutatom Boróka delfinjeit, az óvónéni küldte haza, mert megtetszett neki... nos, nekem is tetszik :) a hűtőszekrényen lakik.