2012. augusztus 21., kedd

Mecsek

A hosszú hétvégén három felejthetetlen napot töltöttünk a Mecsekben. Olyan igazi aktív kikapcsolódás volt, üresjáratokat nemigen találtunk, mégis frissen és pihenten jöttünk haza, élményekkel telve.


Első nap a Dombóvári Gunaras fürdőben voltunk, mi főleg henyéltünk, lányok a gyerekmedencében pancsoltak és az ugrálóvárban pörögtek ezerrel.


Második nap kirándultunk egyet Máré várához, megkerestük a pincében az elátkozott királylányt. Találtunk egy szuper játszóteret a falu szélén, olyan, mint a Millenárison a Zöld Péter.  Délután falunapon jártunk, este pedig szalonnát sütöttünk.


Utolsó nap a Bikali Élménybirtokon jártunk, aki még nem járt ott, annak nagyon tudom ajánlani, akár több napra is elegendő élmény és elfoglaltság várja a látogatót. Lányok díszítettek mézeskalácsot, készítettek tűzzománc medált, íjászkodtak, néztünk solymászokat, lovagi tornát, ettünk helyben sült péksütiket, szóval remek volt.


A Mecsek és az Alpokalja továbbra is a két kedvenc helyem!!!

2012. augusztus 16., csütörtök

Társasjátékot készítettünk!

Méghozzá egész játszhatót.
Ismeritek a Filly pónikat? Nem?? Szerencsés emberek vagytok... Mi ismerjük, túlságosan is. 6 centis, a szivárvány minden színében pompázó, gyűjtsd össze mind típusú lovak ezek, és a lányok meg is próbálnak ennek megfelelni, megpróbálják összegyűjteni mindet, ami persze lehetetlen, mert mindig új szériát adnak ki. Először hercegnők voltak, később unikornisok, majd pegazusok, aztán az elfek után most a sellőknél tartunk.
Na a rövid betekintés után a Filly pónik világába, következzék az atrakció, a mi saját Filly pónis társasjátékunk.

 

Az ötlet, hogy társasjátékot készítsünk, Boró agyából pattant ki. A kivitelezés és a játékszabályok kitalálása viszont nagyrészt rám hárult, bár az izgatott csivitelés, tenyérdörzsölés és ujjongás eléggé fellelkesített engem is, így ez viszonylag nagy segítségnek bizonyult.

Szóval akkor a játék. Így néz ki "meccs" közben:


A játék célja: Minél több gombóc fagyit vagy jégkrémet összegyűjteni. (A kismillió hatszázezer darab lelaminált fagylalt kivagdosása volt a legnehezebb feladat, 2 estét töltöttem el vele...)


A fagyigyűjtés módja: szerencsekártyák.  (Na ezeknek a megfogalmazása se volt semmi, jó sokat agyaltam, mire nagyjából értelmesek lettek, és elég sok.) Egyszerű a képlet, ha pónis kockára lépsz, húzol egy kártyát, ami vagy nyer, vagy nem. Időnként ellenfeleidet juttatja meglepi fagyihoz, vagy tőlük orozhatsz el egy-egy darabot.


Kívülről:  A címről elég nehezen sikerült megegyeznünk, vicces volt, ahogy ezen vitatkoztunk, érveltünk.


Bábunak bármilyen mütyür megteszi, dobókocka pedig minden háztartásban akad. Nekünk volt egy, amin csak 1-2-3 pötty van, azzal még izgalmasabb a játék, többször léptünk szerencsemezőre.


Igazából semmi extra, de a lányok azóta csak ezt akarják játszani. Ha valaki igényt tart rá, szívesen elküldöm az összegyűjtött anyagokat. Fiús család esetében nyilván  a képek lecserélésére lesz szükség, esetleg szuperhősökre, de kép dögivel van a neten, az a legkevesebb.
Szóval, ha szeretnéd játszani az "Utazás a Filly pónik csodálatos birodalmában" című díjnyertesnek ígérkező társasjátékot, hagyd itt az e-mail címed, szívesen rendelkezésedre bocsátom!

Mit gondoltok...?

Egy ideje azon töröm a fejemet, hogy kétfelé kellene választanom a blogomat.
Van itt minden, varrás, kézműveskedés, iskolai cuccok, és ez így kezd egy nagy katyvaszt alkotni.
Nem tudom, hogy akik varrós ismerősök, akarják-e nézegetni az iskolai feladatokat, és fordítva.
Szóval mit gondoltok? Szerintetek érdemes lenne ketté választani a blogot?
Ha igen, az újabb kérdéseket vet fel: át tudom menteni a bejegyzéseim egy részét egy másik blogba?
Várom a véleményeteket :)

2012. augusztus 13., hétfő

Pólófestés és blogsablon

Végre sikerült megváltoztatnom a blogom hátterét. Kiderült, mi a hiba, már nagyon dühített a dolog.
Még nem biztos, hogy ez marad, a szélén lévő kép nagyon összenyomja a blogot, pedig úgy tetszik...

A mutatni valóm pedig ez a két póló a csajokon:


Ők maguk festették - némi közreműködéssel. A ló testéhez és a pillangóhoz volt sablon, de a körbefutó indát Boró teljesen egyedül, szabad kézzel csinálta. Büszke is rá nagyon, mint ahogy az a képen is látszik.
Remélem jól bírják majd a mosást, nem a legjobb minőségű textilfestékek, csak próbának vettem. Jól belevasaltam, hátha...
 Ha beválik, folytatás is következik :)

2012. augusztus 12., vasárnap

A mi szobánk

Gyűjtögettem az ötleteket a teremdekorációhoz, végignyálaztam egy halom újságot, újra és újra. Ennél a képnél mindig megtorpantam, megcsodáltam, aztán továbblapoztam, nem illik bele a koncepcióba.

 

Majd tegnap lelaminálgattam az elkészült darabokat, és új  préda után kezdtem nézni. Ismét megcsodáltam ezt a képet, majd úgy döntöttem, hagyom a termet, van még néhány hetem elkészülni, megcsinálom itthonra a lányoknak.
Titokban készítettem, míg aludtak, hagy örüljenek reggel. Nem is maradt el a hatás, ujjongva ugrottak be mellénk az ágyba 3/4 7-kor :)


2012. augusztus 11., szombat

Őszi teremdíszek még

Isten ments, hogy más tollával ékeskedjek, ezek nem egészen az én érdemeim, sőt főleg nem. A vágást és a ragasztgatás nagy részét a váltópárom csinálta, én az utómunkálatokat végeztem, körberajzolást, díszítést. 
Egyelőre ennyi van kész, most ezeket még laminálom, pár nap múlva jelentkezem a folytatással, vagy ha nagyon lelkes leszek akkor hamarabb :)
A képek megint kritikán aluliak, mindig elfelejtem feltölteni a fényképezőt, ezek is telefonnal készültek.




2012. augusztus 10., péntek

Készülődöm az évkezdésre

Elkezdtük készíteni az őszi dekorációt a terembe. Van még néhány hét, de nem akartam az utolsó pillanatra hagyni, ráadásul a héten úszótáborban voltak a lányok, így jutott idő rá.
Egyelőre ezeket tudom mutatni, a többi még félkész állapotban van, egy része pedig csak fejben készült el.
Nem valami jó képek, telefonnal csináltam őket, ennél sokkal szebb a színük a valóságban!
Az első képen a leendő ajtódíszünk látható (kb. 40 cm) a másodikon pedig az ablakdekoráció egy része (ők is kb. akkorák). Még egy madárijesztő gyereken is gondolkodom :)



Hamarosan mutatom a többit, amik még utómunkálatokra szorulnak.


2012. augusztus 9., csütörtök

10 dolog...

Egyszer réges régen, már egy éve is elmúlt, kaptam Kikocstól egy játékfelkérést. Vagy mit. Szóval meginvitált egy játékba, ahol képekkel illusztrálva kell elmesélni, mi az a 10 dolog, amit szeretek.
Akkor is sokat gondolkoztam ezen, de végül nem írtam róla, viszont azóta sem hagyott nyugodni a dolog. Időnként eszembe jutott, és végiggondoltam, mit írhatnék ide.
Nem biztos, hogy fontossági sorrendben írom a dolgokat, de az egészen biztos, hogy a legelső a:

1: a családom. Szerintem ez nem is szorul magyarázatra. Imádom őket, és kész! :) Látni a csajokat, ahogy alakul az egyéniségük, terelgetni őket az útjukon. És a férjem, aki bizonyos szempontból a harmadik gyerekem, csak nehezebben nevelhető...


2: gyerekek. A sajátaim, a tanítványaim, a rokonaim és ismerőseim gyerekei, de úgy összességében mind. Talán nem véletlen tévedtem erre a pályára, 6 éves korom óta szeretnék tanítónéni lenni.


3: (és innentől a sorránd mondhatni véletlenszerű) könyvek.  Imádok olvasni - talán nem volt teljesen véletlen az a magyar művterület sem... Ez az, amire próbálok bármilyen sűrű behavazott szériában egy kis időt szakítani. Nincs egy bizonyos stílus, talán mindent elmond, ha leírom, a kedvenc könyveim: Ken Follett: Katedrális, Jókai Mór: Aranyember, Douglas Adams: Galaxis sorozat, Cronin: Ezt látják a csillagok, Vonnegut: Macskabölcső, és most olvasom Mika Waltaritól a Szinuhét, lehet, hogy ez is bekerül az elsők közé.
Erről még tudnék írni, de talán majd még kifejtem. (http://artiedream.blogspot.hu)


4: írhatom úgy, hogy viccek, (azokból is a fárasztók, egyesek szerint a rosszak), de írhatnám azt is, hogy a jókedv, a nevetés valakivel. Jó egy kis kuncogás is, de a legjobb az oldalmegfájdítós fajta, amitől az ember a végén már levegőt sem kap. Régen előszeretettel kaptam röhögőgörcsöt tiltott helyeken és időpontokban, pl előadásokon vagy mikor valaki nagyon komolyan magyarázott valamit, sok kellemetlen pillanatom volt emiatt, de mégis mosolyogva gondolok vissza rájuk. (A képet a gépemen őrizgetem egy ideje, de ha a vízjelen jól látom, a www.demotiváló.com-ról származik.)


5: alkotás. Majdnem mindegy, hogy mit. Dekorációt a termembe, párnahuzatot a gyerekeknek, rongybabát, mézeskalács házat, Halloween tököt. Mostanában nagyon kevés időt szakítottam erre, ezen sürgősen változtatni szándékozom. Jó alkalom erre, hogy mindjárt itt az ősz, kezdetnek jó lesz a sünik kivagdosása :) (www.libri.hu)


6: levendula. Az illata, a színe, a látványa. Élőben, képen, tisztálkodószerben, légfrissítőben. Van is az ablakomban néhány cserépnyi, sajnos nem a legjobb állapotban, pedig szeretem és gondozom őket,állítólag nem szeretnek cserépben lakni. Ha valaki tudja a levendulagondozás titkát, kérem árulja el!!! (www.aranyoldalak.hu)






7: kávé. Imádom. Mindig. Tejjel, tejszínnel, karamellásan, vaníliásan, fahéjasan... a férjem szerint, ha ágyba hozza nekem a kávét, az pont arra elég, hogy kimásszak vele a konyháig egy második adagért. Van benne valami. (http://www.ferences-sze.sulinet.hu)



8: jó filmek. Azért emelem ki külön a jót, mert akármit nem nézek. Nincs is tévénk. De azért időnként szívesen üldögélek a képernyő előtt. Ebben is elég vegyes az ízlésem, de a kedvenceim: Karib-tenger kalózai, Büszkeség és balítélet, Gyilkos elmék (sorozat), Agymenők (sorozat), Csokoládé, és van még jónéhány. Legjobban talán mozizni szeretek a férjemmel, bár ritkán van rá lehetőségünk. (http://www.filmkultura.hu)






9: színház. Felnőtt előadás, gyerek előadás, musical, rockopera, bábelőadás, régi klasszikus drámák, modern művészdarabok... szinte mindegy, illetve nem mindegy, de nem a műfaj számít, csak az, hogy jó legyen. Igyekszünk évente több alkalommal elmenni férjjel, gyerekekkel, tesómmal, osztállyal egyaránt. Megunhatatlan csodás élmény! Imádom már az előkészületeket is, az öltözködést, a tényt magát, hogy színházba megyünk. Egy ideje nem voltam, már hiányzik is... (http://www.petofiszinhaz.hu)


10:A családi közös programok.  Legyen az kirándulás, múzeum vagy egy séta a Dunaparton, egy közös fagyizás a cukrászdában. Az új közös hobbink a geocaching, vagy ahogy a gyerekek hívják, a kincskeresés. Még újak vagyunk, ám annál lelkesebbek!!! Szerencsére a nyár igen értékesen és izgalmasan telik, szeretném, ha még tartana egy ideig. Ilyenkor több időnk jut egymásra, de a többi évszakban is igyekszünk legalább a hétvégéből egy napot négyesben tölteni valahol, részt venni valamilyen programon. Ha nem jönne össze, a lányok vasárnap este a szemünkre is vetik: na tessék, holnap hétfő és nem csináltunk semmit. Szóval szerencsére ők is igénylik, remélem ez sokáig így is marad.


És akkor még nem is jutott hely egy csomó mindennek. Itt van rögtön az alvás. Bagoly típus vagyok, nem annyira a kora esti, mint inkább a reggeli soká alvásra gondolok itt, meg néhány aranypercre délutánonként a kanapén. Vagy a szép verandák, lugasok, amikért szintén odáig vagyok. Az utazgatás, az ódon kastélyok, a kalitkák és a babaházak.
A barátok, akikkel akár ha hónapokig, évekig nem beszélek, akkor is olyanok, mintha  most váltunk volna el. Az olyan emberek, akikkel most beszélek először mégis olyan, mintha ezer éve ismerném. Az olyanok, akikkel jól esik csendben ülni egymás mellett, nem tűnik kínosnak az elcsendesedés. Szeretem a gyertyákat, a forróvizes kádban ücsörgést és a zenét. A szép ékszereket és az illatos szappanokat....
Ezek többsége nem sokkal marad el a fent említett dolgok többsége mögött, dehát válogatnom kellett. Jó volt végiggondolni, jó volt összefoglalni.

A játék, azt hiszem, már lefutott, így nem adnám tovább, de ha valaki kedvet kap hozzá, akkor hajrá. Szívesen olvasom, mások mit szeretnek :)





2012. augusztus 2., csütörtök

Szülinapos játék Ritánál.

 

Tavaly lemaradtam erről a játékról, és bántam is nagyon, annál nagyobb öröm volt, mikor észrevettem, hogy újra indul. Gyorsan jelentkeztem is! 
A játék lényege, hogy mindenki szülinapi ajándékot készít a csoporttársainak, többnyire természetesen saját készítésű ajándékokat. Ez kb 12 embert jelent, vagyis aztán a saját szülinapján is ennyi meglepire számíthat. Elég izgi, nem?
Szegény kis blogomat úgyis annyira elhanyagolom mostanában, így talán az is felpezsdül egy kicsit.
Már kattog is az agyam, tervezgetek, gondolkozom, milyen jó lesz újra belevetni magamat a varrásba és végre nem csak függönyvégeket felszegni :)